Az előző pasi segítségével és az én teljes körű figyelmetlenségemmel még 2009 ben létezésemet igazoló összes doksimat ellopták egy többé kevésbé jól sikerült szombat délutánon.
Az íratok nagyjából még akkor beszerzésre kerültek, még élénk bennem az emlék az órákon keresztűl tartó ácsorgásokról. De halványult a történet, mígnem a napokban világos lett, hogy nem elég bizonyos helyeken ha tudom az adóazonosítomat, mert kell maga a kártya is. Ami hát az említett ellopatott csomag része volt.
Ma eltévedtem, felütöttem az autó alját valami köveken és szó szerint árkon bokron és főleg valami patak hídon beestem az illetékes APEH képviselethez. Tragédia. Már az is, hogy lüke módon elhagyom a papírom és nem számít, hogy ebben még ki segít meg a valóság főleg. Szép magas épület és mintha beléptem volna 1980 ba. Most még jó indulatú vagyok.
Nézem a dolgok jó oldalát: nagyon kedvesek. Komolyan. Az órákon át való várakozás, az uralkodó hangulat röviden nem összefoglalható. Divatos a retro szó, na aki akar ihletet itt bőven tud meríteni.
